2018. március 25., vasárnap

10.rész A mentőkació

Ogata Yamato
- Na mi lesz Yamato, odasózunk a rossz arcoknak? - végül is Atsuya ötlete nem tűnt rossznak, így végül belementem. Már csak egy volt a gond, még pedig az, hogy fogalmunk sem volt hol keressük őket, így pedig nem mentünk semmire se.
- Atsuya, mond hol láttad őket utoljára?
- Mit kapok, ha elmondok neked mindent amit tudok? Ugye nem hiszed, hogy csak úgy elárulom, hogy már megint te járjál jobban! Ahogyan azt te magad is láthattad, nem vagyok olyan ártatlan, mint amilyennek a szüleink tartanak!
- Mégis mi a fenét képzeltem? Még azt hittem, van benned legalább annyi, hogy ki bököd amit tudsz, de látom mindent magamnak kell elintéznem! - azzal fogtam magam és elrohantam. Valójában fogalmam sem volt merre menjek. Épp az egyik zsákutcába futottam bele, mikor egy ismerős hang csapta meg a fülemet.
- Talán azt akarod, hogy az apád adósságát, másképpen keljen visszafizetned?  - már épp indultam volna be, hogy szétverjem annak a rohadéknak a képét, mikor a mobilom megállásra kényszerített.
- Mi van ember, hol a fenében vagy? - hallottam meg Ren hangját.
- Emlészel a múltkori Host Club csajra? Elég nagy pácban van, szóval muszáj segítenem neki!
- Csak nem beleestél? Milyen kis aranyos.
- Nem arról van szó! Egyszerűen csak utálom, ha molesztálják a csajokat!
- Hol vagy most? 
- Az nem számít!
- Ha nem számítana, akkor nem kérdeztem volna meg. Na bökd ki szépen Ren bácsinak, hogy mégis hol a fenében vagy most.
- A régi autó gyárnál. Kár a gőzért haver, mire ideérsz én már rég két vállra fektetem ezeket! - lecsaptam a mobilt és beszaladtam.
- Ha akár egy ujjal is hozzá mertek érni a nőmhöz, akkor megnézhetitek magatokat! - kiabáltam, mire a három kétajtós szekrény elég idegesen néztek rám.
- Nahát ki van itt, csak nem a szőke herceg! Milyen kedves, hogy beugrottál. Így legalább láthatod, hogyan fizeti vissza az adósságát a cicuskád!
- Nem megmondtam, hogy ne érj hozzá! - odafutottam, majd lekevertem egyet az egyiknek. Öreg hiba volt részemről, ugyanis a másik kettő felkapott egy-egy vascsövet és azzal akartak Ami-ra támadni. Én viszont magamhoz húztam a lányt és igyekeztem őt védeni, nehogy ő kapja meg az ütéseket. Éreztem, hogy egyre kevesebb az erőm, de hajtott előre az, hogy nem akartam, hogy Ami-nak bántódása essen. Már épp azon voltam, hogy feladom, mikor meghallottam egy nagyon ismerős hangot.
- Szálljatok le a bátyámról rohadékok! - Atsuya olyan lazán sétált be, mintha az egyik Akado-s srác lett volna. Hirtelen büszkébb nem is lehettem volna rá.
- Mi a fenét keresel itt? - motyogtam.
- Talán hagynom kéne, hogy ezek a szemetek laposra verjék, az én szeretett bátyámat? Na mi van barmok, féltek kiállni ellenem?
- Milyen aranyos, a kis törpe megvédi az ő agyonszeretett testvérkéjét! Srácok, intézzük el őt! - Atsuya nem félt tőlük, pedig esélye se volt ellenük. Nagyon rossz érzés volt, hogy miattam verték őt laposra. Már egyikünk sem tudott megmozdulni, így nem tehettünk mást, mint elviseljük a további ütéseket és rúgásokat.
- Azonnal álljatok meg! - jelent meg Yankumi nyomában pedig a fiúk voltak. Remek, most jön a fejtágítás, aztán a vége úgyis az lesz, hogy a srácok is belekeverednek ebbe az egészbe.
- Hányan vagytok még? Ezt a kettőt már elintéztük, nem volt elég?
- Nem lehetne, hogy békén hagyd őket? - persze Yankumi, hergeld csak őket még tovább, így sem kaptam még elég ütést.
- Mégis ki a franc vagy te, hogy így parancsolgatsz nekünk?
- Én ennek a fiúnak az osztályfőnöke vagyok! - mutatott rám. Nem elég, hogy okoskodik, még jól be is éget a nagymenők előtt. Mégis, hogy a fenébe tartsam meg így a rossz fiú imidzsemet?
- Osztályfőnök? Hogy ez milyen nevetséges!
- Nos, akkor elengednéd? Majd én beszélek a fejével!
- Eszem ágában sincsen. Ugyan miért engedném őt el? Meg kell leckéztetni ezt a kis törpét, amiért csak úgy ránk rontott.
- Egy francokat rontottam rátok! Ha én nem nem vagyok, már rég megerőszakoltátok volna a lányt! - ezzel csak annyit értem el, hogy az egyik haverja az arcomra taposott. Úgy látszik néha jobb ha befogom a számat.
- Ha nem értetek a szép szóból, az nem az én hibám! - erre Yankumi nekiesett a srácoknak. Nagyon menő volt, hogy nő létére ilyen jól verekszik. Persze Yakuza klán örököseként mégis mi mást vár az ember? Sajnálatos módon nem figyelt eléggé.
- Te ribanc! - esett neki az egyik, de Yankumi nem mozdult, inkább hagyta, hogy az a tag beverjen neki egyet. Az szája kissé felrepedt, de más baja nem lett, ellenben a srácnak, aki megütötte. Térdre rogyott előtte, Yankumi, pedig elmosolyodott, majd a többiek felé fordult.
- Látjátok, pontosan erről beszéltem, mikor az igazi harcot próbáltam elmagyarázni nektek. Fájt, ahogyan megütöttél igaz? - nézett le a srácra, aki csak bólintott egyet. - Na és mit gondolsz, mégis miért fáj? Azért van, mert pusztakézzel ütöttél meg és nem csak ezért fáj, hanem a bűntudat miatt is, amiért képes voltál megütni egy nőt, vagy tévedek? Ha ilyen alapvető dologgal nem vagy tisztában, nincs jogod szórakozásnak tekinteni ezt az egészet! - rivallt rá, mire a srác összébb húzta magát. Erre a srácok eltűntek, a többiek pedig felsegítették az öcsémet, Ami-t és engem is.
- Hé, jól vagy öcskös? - néztem rá Atsuya-ra, aki alig állt a lábán.
- Emlékeztess rá legközelebb, hogy ne védjelek meg téged! - lihegte, miközben igyekezett a lábán maradni.
- Hát Yamato úgy tűnik a kis öcsi, is közénk tartozik! - csapott az öcsém vállára Ren, mire elnevettem magam.
- Ogata, igazi férfiként viselkedtél, ez dícséretes!
- Hagyd már Yankumi, ne égess már le! - végül kimentünk a szabadba.
- Jól vagy? - néztem rá Ami-ra, akinek pár karcoláson kívül kutya baja volt.
- Igen, hála nektek. Egyszer nincs kedved meginni valamit? - elég zavarban volt, ami nagyon bejött.
- Talán, majd egyszer! - rákacsintottam, majd odamentem az öcsémhez, akit épp Ren igyekezett elviselhetőbb állapotba hozni.
- Hát ez a kis törpe elég jól megjárta. Viszont bejön, hogy ilyen kis harcias. Be kellene venni őt a bandába, ugye Yamato?
- Az apánk megölné, ha ezt megtudná, szóval hagyjuk ki őt a buliból.
- Nem mintha szükségem lenne a társaságotokra!
- Fogd be kölyök, inkább hálásnak kéne lenned, amiért megvédhettél!
- Én legyek a hálás? Hiszen téged gyepáltak volna el, ha nem vagyok ott én! Mondjuk az arcodat elnézve, ezt amúgy is megtették!
- Na jó, inkább most menj haza!
- Na és veled mi lesz? Ha nem mész haza, az apánk biztosan megint megüt téged!
- Már megszoktam, de nem kell, hogy neked is bajod legyen belőle! Menj haza, majd otthon találkozunk! - végül Atsuya hazament és lassan mi is indultunk.
- Yakumi, mégis hol tanultad ezeket a mozdulatokat? - kérdeztem tőle. Persze tudtam az igazságot, de jó volt kicsit húznom az agyát.
- Hát a Bruce Lee filmekből, mégis honnan máshonnan?
- Mondjuk a nagyapádtól? Nem kell szégyellni, hogy Yakuzák között élsz!
- Én nem is szégy...várjunk csak! Te honnan tudod ezt?
- Megtaláltam a telefonodat, amit voltál szíves elhagyni és a nagyapád elmesélt mindent. Ne aggódj, velem biztonságban lesz a titkod! - azzal sarkon fordultam és hazamentem. nos, ez is egy igen izgalmas nap volt, már előre várom mit tartogat nekünk a holnap.

2017. szeptember 26., kedd

9.rész Yamato megtudja

Az a vacsora az öcsémmel nem is volt olyan rossz, mint hittem.Úgy tűnik néha még Atsuya is tud normális lenni. Amikor sétáltunk hazafelé, az egyik bokorban különös hangra lettem figyelmes.
- Menj előre, majd utánad megyek! - bólintott egyet, majd elindult hazafelé. Én belenyúltam a bokorba és egy mobil telefont találtam ott. Láttam, hogy csörög, ezért felvettem.
- Halló, Ojou? Tetsu vagyok!
- Ki a fene az az Ojou? - tartottam el a fülemtől a mobilt. Ezt a szót legfeljebb a Yakuza filmekben mondják ki, szóval gőzöm sem volt arról, mégis ki lehet ez a féleszű. Először még nem akartam visszaadni nekik a mobilt, de végül is nem akartam megint bajba keverni magamat, így végül kénytelen voltam elmenni oda, ahová az ipse mondta. A ház sötétben elég ijesztően festett, ráadásul a névtáblára az Oedo család volt írva, ami tipikusan Yakuza név. Biztos a filmekből tudok róluk ennyit és remélem soha nem fogok összeakadni eggyel.
- Köszönjük, hogy visszahoztad a telefont! - jött oda hozzám egy idétlen bajuszos pasas, mögötte egy dagadékkal.
- Nem mintha ide akartam volna jönni!
- Bátyó, ez a kölyök nem Ojou osztályából való? - kérdezte a dagadék, mire a másik lekevert neki egyet.
- Halgass Minoru, ez nem rá tartozik! Gyere csak beljebb! - nyitotta ki az ajtót, mire bementem. Igazából gőzöm sem volt, hogy mit terveznek velem, így jobbnak láttam, ha azt teszem amit mondanak. Két perc múlva, már ott ültem bent a házba és idegesen vártam, hogy mi fog történni.
- Hálából, amiért segítettél nekünk! - jött elő egy másik tag és az asztalra tett egy jó nagy üveg Sake.
- Nem akarok udvariatlan lenni, de kiskorúaknak tilos alkoholt adni, vagy nem?
- Te idióta, hiszen látod, hogy kiskorú! - csapta ő is meg a dakadékot. Igyekeztem elfojtani a nevetésemet, így az legfeljebb kuncogásnak hangzott.
- Lehetne egy kérdésem? A telefon képernyőjén, mégis miért az osztályfőnökünk van?
- Ohh, ez csak azért van rajta, mert az egyik barátunknak nagyon tetszik ez a lány, nem mintha bármi közünk lenne hozzá!
- Hisz az előbb még azt mondták, hogy Ojou osztályából vagyok! Maguk át akarnak engem verni?
- Talán csak rosszul hallottad!
- Tetsu, Minoru, fejezzétek be! A fiatalember nyilván nem olyan ostoba, hogy ne jött volna rá a dologra! - jelent meg egy idősebb úr, feltehetőleg, sőt biztosan Yankumi rokona. A sok idióta otthagyott minket kettesben.
- Én csak visszahoztam a telefont, úgy értem Yankumi, vagyis Yamaguchi-sensei telefonját!
- Ne légy ideges! Mindössze csak szeretnék kérni tőled egy szívességet!
- Mi lenne az?
- Kérlek bánj jól Kumiko-val. Ő már sokféle osztállyal találkozott és ők is hasonló helyzetben voltak, mint most ti. Kezdetben nem bíztak meg benne, de hidd el ő egyáltalán nem akar rosszat nektek! - ez a mondat szöget ütött a fejemben. Vajon igaza van és csak mi néztük rossz szemszögből a dolgot? Mindenesetre megígértem neki, hogy igyekszem békén hagyni Yankumi-t.

Másnap az iskola felé menet elhaladtam amellett a bár mellett, ahol a múltkor jártunk. Igazából nem volt különösebb oka, hogy arrafelé mentem, de azért reméltem, hogy láthatom Ami-chant. Egész érdekes lány, talán nem lenne rossz megismerkedni vele, már amikor nem a bárban mutogatja magát a kiéhezett vén pénzeszsákoknak. Sajnos Ami-chan nem tűnt fel, így kénytelen voltam tovább menni, nehogy csalódást okozzak a drága Yankumi-nak. Jaj ne, kezdek úgy beszélni, mint Atsuya! Mikor megérkeztem, láttam, hogy a srácok néhány iskolás csajt akarnak felszedni, elég szerencsétlen módon.
- Most nézzétek meg, én kedvesen beszélgetni akartam velük, erre ők rám sem néztek! Hülye Momo lányok! - sopánkodott Ichi, mire akaratlanul is nevetnem kellett.
- Hé öreg, mi volt a csajoddal? - csapott a vállamra Ren.
- Mi? A nagy Ogata Yamato első barátnője és te még csak be sem mutattál neki? Milyen szemét vagy! - tettette a sértődöttet Kura.
- Nem a barátnőm, ti idióták! Legalábbis még nem! - felnevettünk, mire legnagyobb sajnálatomra megjelent Yankumi.
- Jó reggelt fiúk! Nézzenek oda, nem féltek, hogy elkéstek? - nagyon nehéz volt magamban tartani, amit tegnap megtudtam, ezért csak bambán bámultam rá.
- Mi az Ogata, csak nem tetszem neked?
- Arról ne is álmodj! Egyébként, meg nincs véletlenül értekezleted?
- A fenébe, el fogok késni! - csak ennyi kellett ahhoz, hogy lekopjon rólunk. Yamato barátnom, te egy igazi zseni vagy.
- Ez a drága Yankumi! Na jó, lépjünk, mielőtt még problémáink lesznek! - veregette meg Ren a vállam, mire teljesen közömbösen megindultam az iskola felé, a többiek pedig követtek. Az óra közbeni szünetben elhatároztam, hogy ma mindenképpen benézek a bárba. Csak kíváncsiságból megkérdem Ami-chant, hogy mennyivel tartozik még. Az nem lenne túl nagy udvariatlanság, vagy igen? A srácok közben azzal ütötték el az időt, hogy verekedőset játszottak. Én mondom, néha úgy viselkednek, mint az idióták. Sajnos ez se tartott sokáig. Megjelent ugyanis a drága jó Yankumi(vagy inkább beteleportálta magát a terembe) és buzgón elkezdett szurkolni a két srácnak. Én mondom, ennek sincs ki mind a négy, az biztos.
- Na mi van fiúk, folytassátok! Gyerünk, ne sajnáltassátok magatokat!
- Egy tanárnak nem az a dolga, hogy leállítsa az ilyeneket? - szólt be neki Ren.
- Ha ez egy fegyver nélküli harc, akkor az nem szabály ellenes. A fenébe, ti nem tudtok verekedni!
- Itt meg mi a frász folyik? - jelent meg a majom Sawatari, mire Yankumi jobbnak látta, ha elbújik. Ez az osztály, már megint nem tud viselkedni. Kuraki, mit rejtegetsz a hátad mögött?
- Én ugyan semmi! - mentegetőzött Kura, háta mögött Yankumi-val.
- Megfordulni! - Kura megfordult, így Yankumi, Sawatari előterébe került.
- Yamaguchi-sensei, elárulná, mégis mi a fenét művel az osztálya?
- Csak épp egy feladatot magyaráztam el nekik, nem igaz? - mi hevesen bólogattunk, de Sawatari ezt nem nagyon vette be. Suli után, együtt mentünk haza, de nekem más programom is volt még. Útközben összetalálkoztunk azzal a két pacákkal, akik tegnap Yankumi házában voltak és ez akaratlanul is arra késztetett, hogy eszembe jusson az ígéret amit tettem: Senkinek sem szabad tudnia arról, hogy Yankumi családja mivel foglalkozik, különben kirúgják, mi pedig elveszítenénk a legnormálisabb tanárunkat.
- Srácok, én passzolok, van még egy kis dolgom!
- Hová mész Yamato, Akarsz magad mellé egy testőrt?
- Nem kell Ren, megoldom egyedül is! Majd holnap találkozunk! - azzal fogtam magam és elindultam a másik irányba. Véletlenül, ismétlem teljesen véletlenül útba érintettem az öcsém iskoláját, ahol egy különös mondat ütötte meg a fülemet.
- Atsuya, most hatalmas bajban leszel! - anélkül, hogy észrevettek volna, megnéztem mi a helyzet. Az öcsém, felrepedt ajkakkal és vérző orral vert meg egy nála jóval idősebbet, akinek esélye se volt ellene. Láthatóan Atsuya még jól is szórakozott a szegény szerencsétlenen. Én Atsuya háta mögé osontam és az indjénél fogva felhúztam a földről.
- Mit pattogsz kis bolha? Csak nem ez a drága szent Atsuya valódi arca? Öcsi, nem is említetted, hogy verekedni is tudsz!
- Leszállnál rólam? Egyébként is mit keresel te itt?
- Hát először csak szívességet akartam kérni, de ahogy elnézem a kinézetedet, feltételezem nem akarod, hogy a szüleink tudomást szerezzenek, az ők agyon csodált gyermekük nem közölt dolgaival, vagy igen?
- Mit akarsz?
- Majd útközben elmesélem. Köszönj el szépen a kis barátaidtól, aztán húzás!
- Nekem nincsenek barátaim! - a hátára kapta a táskáját és elindultunk.
- Milyen csodálatos. Csak te, én meg a csurom véres fejed! Igazán csodálatos hármast alkotunk!
- Nem fognád be? Igen, véres a fejem, igen tudok verekedni is, na és? Nem hagynál végre békén? Legalább ne tegyél úgy, mintha érdekelne mi van velem.
- Pedig igenis érdekel Atsuya, elvégre te vagy az én ennivalón édes kisöcsém, akit ki nem állhatok. Na jó, inkább siessünk, különben sosem fogunk odaérni.
- Mégis hová akarsz menni?
- Mindent a maga idejében, ha ott leszünk, majd meglátod! - elmentünk a bárhoz, Atsuya viszont megtorpant.
- Ugye tudod, hogy kiskorúak nem járhatnak ilyen helyekre?
- Nem inni akarok te tök fej, csak látnom kell valakit!
- Szóval a nagy Ogata Yamato, először lett szerelmes? Nahát, hogy ez milyen romantikus.
- Honnan tudod, hogy csaj van a dologban?
- Egy ilyen helyre két dolog miatt jön az ember: Piálni, meg jó csajokra szórni a pénzt! Na, akkor bemegyünk, vagy nem? - bementünk, ahol egy lélek sem volt, illetve egy fiatalabb fickó, aki poharakat mosott.
- Mit keresel itt törpe?
- Ki vele, hova tűnt? - szerintem leesett neki, hogy kire gondolok, mert sunyin elvigyorogta magát.
- A főnöktől kap egy kis büntetést! - a kezeim ökölbe szorultak és kisiettem a bárból.
- Szóval, a szívszerelmed bajban van mi? Erről jut eszembe, én ma láttam pár gyanús fickót, akik egy kis csajt vonszoltak el magukkal.
- Ami-chan!
- Tényleg, őt is így hívták. Mint mondasz bátyó, odasózunk a rossz arcoknak?

2017. június 8., csütörtök

8.rész A 3D kihívása

Ogata Yamato
Egész úton azon gondolkodtam, mégis hogyan fogjuk megírni azt a nyamvadt dolgozatot harminc pontosra? Hiszen köztudott rólunk, hogy nem tanulunk semmi sem. Ekkor hirtelen eszembe jutott egy remek ötlet, ám ehhez magával az ördöggel kellett lepaktáljak. Miután hazaértem, vettem egy mély levegőt és bekopogtam az öcsém szobájának az ajtaján.
- Nocsak, csak nem a bátyám szeretne tőlem valamit! - gúnyos mosolyra húzta a száját, én pedig legszívesebben otthagytam volna. Elég szembe tűnő volt, hogy az eddig szőke haját visszafestette barnára.
- Bárcsak ne akarnám annyira, hogy a tanárnőt ne rúgják ki! - sziszegtem a fogaim között.
- Szóval az iskolához van köze! Hallgatlak Yamato!
- Az idióta tanárunk megegyezett az igazgatóhelyettessel, hogy az angolt tanító tanárunk csak akkor maradhat, ha az osztályunkból mindenki eléri a harminc pontot a félévi vizsgán! Mivel neked olyan jól megy, nem tudnál most az egyszer segíteni?
- Rendben van!
- Tudtam, hogy úgysem segítesz. Mégis hogy lehetsz ennyire... várj, azt mondtad, hogy rendben?
- Igen. Segítek neked a tanulásban! Így legalább beletanulhatok abba, milyen is egy tanár munkája. Hiszen én is tanár leszek a jövőben! - muszáj volt elnevetnem magamat, ezen a nevetséges ötleten.
- Nevetségesebb ötlet nem jutott az eszedbe? Apánk majd biztos boldog lesz, ha ezt meghallja!
- Az apánk támogatja a terveimet! Szóval a sértésed teljesen alaptalan.
- Nem is értem, hogy lehet nekem ilyen nagyképű és gonosz testvérem! Folyton lenézel engem csak azért, mert én nem vagyok olyan tökéletes mint te!
- Ez egyáltalán nem igaz! Tudni akarod, hogy miért viselkedek veled így? Akkor most elmondom. Azt mondod én gúnyollak ki téged? Na és te nem ugyanezt teszed? Folyton kinevetsz és nem veszel komolyan! Most is kinevették csak azért, mert én elmondtam neked a terveimet. Kettőnk te vagy a gonosz Yamato! - most először láttam könnyeket a szemében és ez egy kicsit megijesztett. Nem gondoltam volna hogy ennyire a szívére veszi a dolgot. Egy hirtelen elhatározásnak hála, a vállára tettem a kezemet.
- Egy férfi soha nem sír Atsuya! Van más oka is, amiért gonosz vagyok?
- Hála annak, hogy semmibe veszed a tanulást, a szüleink rám zúdítják a felelősséget. Én nem bírom ezt a terhet tovább!
- Bocsi, de ebben nem segíthetek! Ehhez én túlságosan hülye vagyok.
- Mindegy, inkább kezdjük a tanulást! - megtörölte a szemét és bementünk a szobájába.
- Atsuya, ugye ezt a tanár leszek dolgot nem az apánk találta ki?
- Persze, hogy nem! Ez az én ötletem volt, az apánk csak támogatott ebben. Inkább kezdjünk neki, mert sosem érünk a végére! - így hát neki is láttunk az egész éjjel át tartó tanulásnak.
*1 héttel később*
Letelt az egy hét felkészülési időnk. Yankumi tényleg beleadott mindent, hogy ösztönözzön minket a tanulásra és mindenki legnagyobb meglepetésére ez össze is jött neki. Nekem viszont a vizsga mellett máson is kattogott az agyam. Azóta sem tudtam elfelejteni az öcsém ábrázatát, miközben beolvasott nekem. Azt már régóta tudom, hogy a szüleink rövid pórázon tartják, de eddig még a nyomát sem láttam annak, hogy Atsuya - r ez zavarná. Viszont azon a napon azt láttam, hogy megviseli ez az egész és szívesen szabadulna már ettől a szereptől. Tudom, hogy ebben az egészben én is hibás vagyok, de nem tehetek róla, hogy hülye vagyok a tanuláshoz.
- Ember, leragadnak a szemeim. Tegnap egész este a könyv fölött ültem és igyekeztem tanulni! - ült mellém Ren.
- Ne is mond. Tegnap Atsuya kétszer ébresztett fel, hogy figyeljek végre oda!
- Csak nem, jóban lettél az öcséddel?
- Egy frászt! Viszont úgy érzem, valahogy ki kell rángatnom őt az apánk irányítása alól, nehogy a végén baj legyen belőle! - sok időnk nem volt a beszédre, ugyanis megjelent Sawatari és elkezdődött a vizsga. Negyvenöt percen keresztül csak írtunk megállás nélkül. A végén a dolgozatok Kawashima Sensei kezébe kerültek, aki neki is látott kijavítani őket.
- Szerintetek van esélyünk? - kérdezte a szünetben Hongo.
- Mindannyian keményen dolgoztunk érte, szóval sikerülnie kell! - motyogtam, hogy meggyőzhessem magamat arról, hogy tényleg sikerül amit elterveztünk. A szünet után Kawashima Sensei elkezdte kiosztani a dolgozatokat, ám egy pillanatra megállt.
- Ogata Kun és Kazama Kun, ki tudnátok jönni? - na ekkor kezdtem beparázni. Ha kiderül, hogy egyedül a mi dolgozatunk nem érte el a harminc pontot, akkor ki fognak nyírni minket a többiek.
- Tanárnő, nem kellene minket beégetnie! - vakarta meg Ren a tarkóját.
- Beégetni? Hiszen ti vagytok az osztályból azok, akik hibátlan dolgozatot írtak! - erre átnyújtotta nekünk, a két száz pontos dolgozatot. Mindketten tátott szájjal meredtünk a papírra. Na jó, jövök eggyel az öcsémnek, nélküle tuti nem ment volna.
- Nem is mondtátok, hogy okosak vagytok! - kiáltott fel Kura.
- Én nem is, de Yamato a génjeiben hordozza az okosságot, mint a zseni öccse aki segített neki! - vigyorgott Ren, én pedig megráztam a fejemet. Miután visszaültünk a helyünkre, folytatódott tovább a dolgozatok kiosztása. Már csak Kura volt soron. Vigyorogva ment ki, ám amikor meglátta a dolgozatát, az arcára fagyott a mosolya.
- Srácok, ez csak 29 pont! - mutatta fel a dolgozatát, mire mi mind lejjebb csúsztunk a székünkön. Na ezt elbuktuk elég rendesen.
- Azt hiszem ezen nincs is megbeszélni. Kawashima Sensei, köszönjük az eddigi munkáját! - Sawatari vigyorától a gyomrom is felfordult.
- Várjon egy kicsit! Én voltam olyan hülye, hogy kikiabáltam, hogy a tanárnő nem éppen megfelelő munkával keresi a pénzét! - állt fel Hongo a helyéről, én pedig kezdtem érdekesnek találni a helyzetet.
- Ne legyen már ilyen önző, gondoljon ránk is, mert nekünk igenis fontos a tanárnő! - szólt közbe Kamiya is. Erre pillanatok alatt kész káosz uralkodott el és mindenki egymás szavába vágva igyekezett védeni a tanárnőt. Talán most először értünk egyet valamiben.
- Ennek az iskolának nincs szüksége mocskos életű tanárokra! - Yankumi kezére néztem, ami kezdett egyre jobban ökölbe szorulni, vagyis mindjárt robban a bomba.
- Mindenki követhet el hibákat nem igaz? - kiáltotta oda Sawatari - nak. - Miért érzi magát olyan tökéletesnek, hogy megszabadul mindenkitől, aki csak egy kicsit is más mint maga? Talán még soha életében nem hibázott?
- Én és hibák? Ez nevetséges Yamaguchi Sensei!
- Na és mi van azzal az elvesztett pénzel? Senki sem tökéletes, mindannyian követünk el hibákat, ettől leszünk emberek. Kawashima Sensei már megbánta amit tett, ennyi magának nem elég?
- Ennél a kérdésnél két válasz is helyes nem? - szóltam közbe, mire mindenki felém fordult.
- Had nézzem meg! - sietett oda Kawashima Sensei. - Igazad van Ogata Kun, itt valóban két válasz is elfogadható.
- Akkor ez azt jelenti, hogy Kura dolgozata elérte a harminc pontot nem igaz? - néztem Sawatari - ra, akinek arcából kifutott a vér.
- Nos Kawashima Sensei, ezúttal megúszta! - Sawatari dühösen távozott, mi pedig végre elértük a célunkat. Nekem viszont volt még egy kis elintézni valóm.
- Hé Yamato, hová mész? - kérdezte tőlem Ren.
- Még van egy elintézetlen ügyem! - a hátamra csaptam a táskámat és az öcsém iskolájához mentem.
- Hogy kerülsz te ide? - kérdezte tőlem egy hang a hátam mögött.
- Jövök neked eggyel,a miért segítettél. ki gondolta volna, hogy hibátlan dolgozatot fogok írni!
- Nem tartozol semmivel sem Yamato! Egyszerűen csak azért segítettem, hogy rágyere nem vagy annyira hülye, mint amilyennek hiszed magad! Mennyivel könnyebb lenne, ha végre elkezdenél tanulni és legalább nem én lennék a figyelem középpontjában állandóan.
- Na jó, mi lenne ha elmennénk enni valamit csak ketten? Ennyi szabadság jár neked is!
- Nem bánom elfogadom a meghívásodat! - igyekeztem valami mosoly félét erőltetni a számra. Úgy tűnik, ha nagyon akar Atsuya is képes néha elengedni magát.

2017. június 2., péntek

7.rész Az excort tanárnő?

Ogata Yamato
Újabb unalmas nap vette kezdetét, az iskolában. Épp vártuk, hogy végre elkezdődjön az angolóra, de azt is csak azért, mert Kawashima Sensei tartja, aki valljuk be egész csinos nő.
- Yamato! - jött oda hozzám Ren és leült mellém.
- Mi történt, csak nem bajba keverted magadat, már megint?
- Nem fogod elhinni, hogy ki segített tisztázni Ichi nevét, a verekedést illetően!
- Tudjuk, hogy Yankumi segített, de ezt már tegnap kitárgyaltuk.
- Az öcséd keze is benne volt a dologban. Látta az egész verekedést és ő szólt nekem arról, hogy Ichi miért ütötte meg Kikuchi - t! - szívesen hittem volna neki, de ő az öcsém! Semmit sem tesz csak úgy jó szándékból.
- Te most viccelsz velem igaz? Az öcsém nem olyan, aki puszta kedvességből segítene. Tuti, hogy készül valamire, de majd otthon megkapja a magáét.
- Yamato, szerintem az öcséd tényleg aggódik miattad. Megkért, hogy tartsam rajtad a szememet és nem hinném, hogy ezt rossz szándékból mondta volna! - igazából elgondolkodtató volt, amit mondott. Noha soha nem úgy ismertem az öcsémet, mint aki olyan nagyon kedves lenne és önzetlen, de talán most elkezd majd megváltozni és rájön, hogy milyen gonosz is volt eddig. Legnagyobb bánatunkra, nem Kawashima jött be órát tartani, hanem Yankumi. Kedvenc tanárunk ugyanis lebetegedett és kénytelen volt otthon maradni. Ezt a pechet! Az óra után, Hongo izgatottan szaladt körbe a teremben.
- Hongo, nem állnál le egy kicsit! - kiáltottam oda neki.
- Srácok, készüljetek, ugyanis ma elviszlek titeket a mennyek országába. Az unokatesóm, aki egy host klubban pincér, elintézte, hogy mi is elmehessünk és egy körre a vendégei vagyunk!
- Végre, középiskolás éveim első szép emléke! - érzékenyült el Kamiya, mire mind felnevettünk.
- Biztos, hogy be szabad oda mennünk? Tudtommal kiskorúaknak nem adhatnak ki alkoholt! - tettem hozzá, mire a többiek olyan pillantást vetettek rám, mintha totál idióta lennék.
- Yamato, ne legyél már gyáva nyuszi, ha Hongo azt mondta elintézi, akkor el is fogja! - végül is belementem, hiszen mi baj történhet. Csak távol kell tartanunk magunktól Yankumi - t és nem lesz semmi gond. Órák után, valóban elmentünk abba a host klubba. Amíg a többiek azzal töltötték az idejüket, hogy szórakoztatták az ott dolgozó lányokat, addig én csendben ültem a helyemen és igyekeztem nem meghalni az unalomtól.
- Úgy tűnik, hogy te sem vagy valami jókedvű! - magam mellé néztem és megláttam, egy hosszú barna hajú lányt, aki hozzám hasonlóan épp halálra unta magát. Az erős sminkjéből és a kivágott ruhájából rögtön leesett, hogy itt dolgozik.
- A haverjaim akarták, hogy jöjjek ide. Nem hinném, hogy szabadna itt lennünk! Na és te? Talán nem szeretsz itt dolgozni?
- Ha saját akaratomból tenném, akkor talán élvezném is, de rákényszerítettek, hogy ezzel foglalkozzak az iskola helyett.
- Azt ne mond, hogy te is középiskolás vagy!
- Pedig de. Az Akado melletti lányiskolába járok!
- Furcsa, hogy eddig még nem láttalak ott!
- Magántanuló lettem, mert a munka mellett nem jutott időm a pihenésre. Te csak nem az Akado - ba jársz?
- Hihetetlen, hogy nem hallottál még a legendás vezetőről, Ogata Yamato - ról!
- Ha a sejtésem nem csal, akkor épp vele beszélek! Egyébként a nevem Ami!
- Ez az igazi neved ugye?
- Igen, miért csak nem azt gondoltad, hogy van egy titkos álnevem is?
- Ami Chan, pontosan miért dolgozol itt?
- Az apám adóssága miatt, amit nem tudott megadni a klubnak, így kénytelen voltam itt dolgozni, hogy visszafizethessem a pénzt. Nekem most mennem kell, mert várnak még mások is! - biccentett egyet a fejével és sietve, egy másik asztalhoz ült. Talán túl sokat mondott nekem és ezért iszkolt el olyan hamar, mindenesetre elég gyanús volt nekem ez a lány.
- Hé Yamato, hogy állsz azzal a kis pipivel? Láttam, hogy egész jól megvoltatok! - ült oda mellém Ren, én pedig elhúztam a számat.
- Nincs vele semmi sem! Nem bukok az ilyen lányokra! Most már igazán mehetnénk! Ha kiderül, hogy itt voltunk, akkor tuti kivágnak minket a suliból!
- Ebben van valami! Na jó srácok, lépjünk le, mielőtt még baj lenne belőle! - a többiek nem fogadták kitörő örömmel Ren javaslatát, de be kellett látniuk, hogy mást úgyse nagyon tehetünk. Épp mentünk volna kifelé, mikor egy ismerős alakot pillantottunk meg.
- Yankumi! - kiáltottuk mind a hatan.
- Srácok, te meg mit kerestek itt?
- Mi mit keresünk itt? Na és te? Nem gondoltam volna, hogy a tanároknak ilyen nagy fizetés jár, hogy ilyen elit helyen szórakozzanak!
- Na és mi van veletek? Tudtommal kiskorúaknak tilos ilyen helyekre jönniük!
- Igazából Hongo ötlete volt az egész! - tolta maga elé Ren Hongo - t, mi pedig igyekeztünk elfojtani a nevetést.
- Még mindig nem válaszoltál, hogy mit keresel itt? Csak nem férfit akarsz fogni magadnak? - tettem karba a kezemet.
- Egyáltalán nem! Én emiatt jöttem ide! - mutatott, az egyik asztal felé, ahol nem várt személyt pillantottunk meg.
- Kawashima Sensei! - kiáltottunk fel, mire az említett személy felénk fordította a tekintetét.
- Yamaguchi Sensei, fiúk mit kerestek ti itt?
- Ezt én is kérdezhetném tőled! - tolta fel az orrára a szemüvegét Yankumi.
- Beszéljük meg, egy csendesebb helyen! - mi mind követtük őket és a lehető legtávolabbi bokszhoz ültünk le. Kawashima Sensei elmondat, hogy ezért dolgozik itt, mert kevésli a pénzt, amit megkeres. Ez valahol érthető, de nem vagyok benne biztos, hogy egy ilyen munkával kellene pénzt keresnie.
- Yankumi, neked honnan van annyi pénzed, hogy eljöhettél ide? Hiszen te is csak egy tanár vagy! - tette fel a nagy kérdést Ren.
- Izé, tudjátok a spórolt pénzemből van! A jó ügy érdekében mindent bele kell adni! - szerencséje volt, hogy megelégedtünk ennyivel és nem kérdeztünk vissza.
*Másnap*
Másnap is azon gondolkodtunk, hogy vajon Kawashima Sensei, miért pont a hostess munkát választotta.
- Nem is olyan nagy gáz, ha Kawashima Sensei, úgy döntött, hogy hosztesznek áll! - mondta ki hangosan Hongo, ami után következett a pofára esés.
- Mit mondtál Hongo? - megfordultunk és az a majom Sawatari állt előttünk. Na most aztán tényleg bajban vagyunk.
- Csak azt mondta, hogy milyen szép időnk van ma! - javítottam őt ki vigyorogva, de Sawatari nem volt vicces kedvében.
- Eláruljatok végre az igazat, vagy azt akarjátok, hogy csapatostul rúgjunk ki mindannyitokat? - emelte fel a hangját, mi pedig alaposan beijedtünk.
- Mi nem tudunk semmit! Ha annyira tudni akarja, akkor kérdezze meg tőle! - na és itt tette tönkre Hongo az egészet. Sawatari dühösen távozott, én pedig a szőke idióta felé fordultam.
- Hongo, te idióta nézd meg mit műveltél!
- Én csak meg védtem magunkat! Talán jobb lett volna, ha kicsapnak minket?
- Mond csak, hogy lehetsz ennyire sötét? Emiatt semmi joga nem lenne kirúgni minket, csak azt akarta, hogy megtörjünk és beszéljünk!
- Ezt miért csak most mondtátok! Most mégis mit csináljunk?
- nem egyértelmű? Odamegyünk és meghallgatjuk mit beszélnek ezek össze! - elkezdtem a tanári felé futni, a többiek pedig követtek engem.
- Kawashima Sensei, válaszokat akarok hallani, méghozzá most rögtön!
- Én tényleg nagyon sajnálom ami történt! Nem akartam, hogy így tudják meg!
- A sajnálattal nem megy semmire! Igazgató asszony maga szerint is az lenne a legjobb, ha elbocsátanánk őt igaz?
- Nézze Sawatari Sensei, azt hiszem jobb lenne, ha átgondolnánk ezt a dolgot! - legalább a vén banya nem mond hülyeségeket.
- Na de igazgató asszony!
- Én ellenzem! - állt fel Yankumi a helyéről, mi pedig már tudtuk, hogy most újra egy hosszúra elnyújtott beszéd fog következni.
- Na és mégis miért?
- Ahogyan én is, Kawashima Sensei is népszerű a diákok körében. Mindannyian odafigyelnek az óráján, még a diákjaim is! - na ezt viszont egész jól látja.
- Egyetértek Yamaguchi Sensei véleményével. Kawashima Sensei megtarthatja az állását!
- Szóval az igazgató asszony és Yamaguchi Sensei azt mondják, hogy a diákok mind odafigyelnek igaz? Nos ebben az esetben a félévi dolgozatok pontszáma is magam lesz nemde?
- Ez csak természetes!
- Akkor lenne egy ajánlatom: Ha a diákjainak sikerül kivétel nélkül 30 pontos dolgozatokat írniuk, Kawashima Sensei megtarthatja az állását. Viszont, ha csak egy embernek nem sikerül, akkor a tanárnőnek önként kell felmondania! - ugye ez most csak vicc? Yankumi, hogy a fenébe bólinthatott rá erre? Úgy érzem, most hatalmas kutyaszorítóban vagyunk.

2017. május 21., vasárnap

6.rész Válságban, a 3D

Yamaguchi Kumiko
- Amit kapni fog tőlem, azt egy életre megemlegeti! - nagyon nem tetszett ez a mondat Sawatari szájából. Ezeknek az idiótáknak miért kell mindent tönkretenniük? Nem volt még nekik elegük ebből?
- Igazgató helyettes, nem kellene ennyire eltúloznia a dolgot!
- Yamaguchi Sensei, magának meg nem kellene ebbe beleszólni! Ichimura ügyének a kivizsgálása, az igazgatónőre tartozik, nem pedig magára!
- Akkor legalább, had beszéljek vele! - először nem akart belemenni, de végül addig győzködtem, míg meg nem engedte nekem, hogy beszélhessek Ichimura - val.
- Na jó Ichimura, mond el szépen, miért ütötted meg azt az alsóbb évest?
- Az a majom Sawatari megmondta, hogy ez nem a te problémád! Miért érdekel téged annyira?
- Azért mert a szeretett diákjaim egyike vagy!
- Szeretett diákok mi? Az élet olyan mint egy tápláléklánc, aminek mi vagyunk a legalján, csak azért, mert nem vagyunk olyan tökéletesek mint mások! Fogd fel Yankumi, hogy nem minden olyan szép és tökéletes, mint amilyennek te hiszed! Különben is, már eldöntöttem, hogy itt hagyom az iskolát és dolgozni fogok!
- Neked teljesen elment az eszed?
- Kösz az eddigieket Yankumi, te megpróbáltad, de lásd be, hogy mi soha nem fogunk megváltozni! - ezzel felállt a helyéről és kiszaladt a szobából. Most vajon mihez kéne kezdenem? Hiszen nem hagyhatom, hogy Ichimura kilépjen az iskolából!
Kazama Ren
Épp azon tanakodtunk, hogy vajon mibe keverhette magát Ichi már megint, mikor a szemünk előtt futott el.
- Hé Ichi! - szóltam utána, mire megállt.
- Mit akartok? Már semmi közünk egymáshoz!
- Mi bajod van? Teljesen elmentek neked otthonról! - tette karba a kezét Yamato.
- Úgy döntöttem, hogy abbahagyom a sulit és ebben ti sem akadályozhattok meg! Ha egy kis eszetek van, akkor ti is ezt teszitek! Mi vagyunk azok, akiket mindenki semmibe vesz, ezért kár itt maradni.
- Ki mondta, hogy mi is ki akarunk lépni? Lehet, hogy semmibe vesznek minket, de Yankumi mindig kiállt mellettünk!
- Ti is mind álomvilágban éltek, mint ő! Ébredjetek már fel! - hátat fordított, majd szó nélkül elsétált.
- Nem ismerem Ichi - t túl régóta, de az biztos, hogy nagy bajban van! - jött oda hozzám Yamato.
- Beszélek vele, ti addig tartsátok fel Yankumi - t, nehogy megint beleszóljon a dologba! - bólintott egyet, én pedig elindultam, hogy megkeressem Ichi - t.
- Tudni akarod, hogy mi történt a barátoddal? - állított meg engem, egy nagyon ismerős hang.
- Mit akarsz itt te törpe? - néztem rá Yamato öccsére, aki épp a falat támasztotta a hátával.
- Bár egyáltalán nem érdekel a bátyám, vagy a szánalmas barátai, de éppenséggel láttam, hogy miért verte meg azt a kölyköt, az ostoba haverotok.
- Ha annyira tudod, akkor beszélj, vagy azt akarod, hogy elintézzelek? - erre nem szólt semmit, csak a bokorból elővett egy kiskutyát, ami ráadásul megegyezett azzal, amit Mika születésnapjára szereztem. Én kértem meg Ichi - t arra, hogy a hétvégéig vigyázzon rá.
- Az a srác, elkezdte kővel dobálni a kutyát, mire a haverotok begurult és lekevert neki egyet. Ki nem állhatom azokat akik verekedéssel intézik el a dolgokat, de most az egyszer elnézem, mert tényleg segíteni akart.
- Szóval ezért tette! Miért mondtad el ezt nekem?
- Te vagy az egyetlen aki törődik a bátyámmal, szóval figyelj rá továbbra is! - valami mosoly félét erőltetett magára és további magyarázat nélkül elsétált. Ha ezt Yamato megtudja, biztosan égni fog a feje, de ha már segített nekem, jövök neki azzal, hogy oda figyelek a bátyára. Ezek után, már tényleg Ichi nyomára akartam bukkanni, szerencsére meg is találtam őt.
- Hé Ichi, mi a fenét művelsz? - kiáltottam oda neki.
- Nem egyértelmű? épp munkát keresek, de nem olyan könnyű, mint ahogyan gondoltam. Te mit keresel itt?
- Én, már tudok mindent, hogy miért ütötted meg a kölyköt!
- Miről beszélsz? Gőzöm sincs, mire akarsz kilyukadni!
- Ne játszd már a hülyét! Hiszen én kértelek meg téged arra, hogy gondoskodj arról a kutyáról a hétvégéig!
- Nem kell megköszönnöd!
- Nem is fogom. Ha egy kis eszed lenne, akkor ezt mind elmondtad volna és akkor nem lennél ebben a helyzetben!
- Szerinted hitt volna nekem bárki is? Ren, ennek semmi értelme!
- Én is azt hittem, hogy a suli felesleges és nem kéne bejárnom, de aztán megjelent Yankumi és megváltoztatott mindent! Ő tényleg hisz bennünk és kiáll mellettünk még akkor is, ha szembe kell mennie a bolond Sawatari - val! - végszóra természetesen kinek kellett felbukkannia? Hát persze, hogy Yankumi - nak!
- Ichimura, csak, hogy végre előkerültél! Hajlandó vagy végre elárulni az okot, amiért megverted azt az alsóbb évest?
- Yankumi, elég ha én tudom az okát! - szóltam közbe.
- Kazama, ez nagyon fontos dolog, ha tudsz valamit, azt el kell mondanod nekem! - Ichi felé néztem, aki megrántotta a vállát.
- Megkértem Ichi - t, hogy gondoskodjon a kutyáról, amit Mika születésnapjára szereztem és mikor látta, hogy az a kis majom kővel dobálja, bevert neki egyet!
- Szóval így történt! Ichimura, a dolog amit tettél rossz, de ez nem lehet indok arra, hogy otthagyd az iskolát!
- Ennek már semmi jelentősége Yankumi, de ezt már egyszer elmondtam!
- A szüleid épp azon vannak, hogy bocsánatot kérjenek a megvert diáktól!
- Miért kéne engem érdekeljen ez?
- Téged egyáltalán nem érdekel, hogyan éreznek a szüleid?
- Ugyan már, mindig is ez ment, én tettem valami rosszat, ők meg kutya módra, folyton bocsánatot kértek, hogy megőrizhessék a családunk hírnevét! Egyáltalán nem érdekeltem őket, csak a családunk jó hírét féltették! Ennyit nem ér meg az iskola, inkább leszek önálló, akkor legalább nyugtom lesz végre!
- Ne légy már ennyire öntelt! Önállóság? Tisztában vagy te azzal, hogy ez mit jelent? Mit gondolsz ki tart el téged? Minden amit csak viselsz, a szüleid munkájának az eredménye! Még ha, nem is jössz ki velük jól, mondták neked valaha is, hogy szégyellnek téged? Legalább egy kicsit lehetnél hálásabb nekik!
- Yankumi, Ichi tisztában van azzal, amit mondtál, de te nem tudsz semmit arról, ami náluk folyik! A szüleik folyton az arcába vágják, hogy mindig csak a baj van vele! Ő egyszerűen csak nem akar csalódást okozni nekik, ezért inkább kilép az iskolából! Nincs igazam Ichi?
- Valami olyasmi!
- Ne haragudj! Egy kicsit eltúloztam a dolgot.
- Na akkor indulhatunk? - löktem meg Ichi vállát, mire felhördült.
- Hová akarsz te menni?
- Kikuchi házához! Csak nem akarod, hogy a szüleid már megint helyetted vigyék el a balhét? Azt mondtad önálló akarsz lenni nem? Hát most megteheted! - mindhárman elmentünk Kukichi házához, ahol már ott volt Ichi mamája, aki épp készült bocsánatot kérni.
- Tudom, hogy a fiam rosszat tett, ezt nagyon sajnálom! - elkezdett hajlongani, de Kikuchi anyját ez nem igazán hatotta meg.
- A fia egy huligán! Talán ha rövid pórázon tartanák, akkor nem lázadott volna el ennyire! Bezzeg a mi Sota fiunk, igazán kiemelkedően teljesít és minden szempontból tökéletes! Annak aki egy ilyen jó hírű családba született, nem kellene több tiszteletet mutatnia mások iránt? Milyen szánalmas!
- Most aztán már elég legyen! - emelte fel a hangját Ichi mamája, amit mindhárman szájtátva figyeltünk.
- Parancsol?
- Lehet, hogy a fiam nem egy szent, de akkor sem engedem meg senkinek sem, hogy így beszéljen róla! Igaz, hogy a maga fia jól nevelt és szorgalmas, de ezen kívül semmivel sem jobb, mint az én fiam! Különben is, ő sose ütne meg senkit, pusztán szórakozásból!
- Ezzel most azt akarja mondani, hogy nem ismeri el a fia bűnét?
- Természetesen sajnálom azt, amit a fiam művelt! - erre Ichi odasétált a két civakodó nőhöz.
- Sajnálom amit tettem! - erre ő is fejet hajtott a nő előtt. Ichi mamáján látszott, hogy egy része most alaposan megkönnyebbült. Miután sikeresen tisztáztuk az ügyet, mind a négyen elindultunk hazafelé.
- Anya, sajnálom, hogy már megint tönkretettem a családunk jó hírét! - szólalt meg Ichi.
- Miket beszélsz, te buta kölyök? Isteni érzés volt, hogy megmondhattam a magamét, annak az úri dámának! A többit, majd az apáddal elintézitek, de most menjünk haza! Yamaguchi Sensei, köszönök mindent! - nézett ránk, mi pedig biccentettünk egyet a fejünkkel. Ichi és a mamája hazamentek, így én kettesben maradtam Yankumi - val.
- Micsoda csodálatos édesanya! A saját becsületét kockára téve, kiállt a fiáért! - kezdet el törölgetni a szemét, mire én felsóhajtottam.
- Nem kellene sírnod!
- Na jó, ideje végre hazamenned Kazama, hiszen holnap nem késhetsz az iskolából!
- Fogd be! - biccentettem egyet a fejemmel és elindultam hazafelé.
- Szóval sikerült kiderítened, az igazságot mi?
- Hé törpe, nem kellene rám hoznod a frászt, főleg nem ilyen későn. Egyébként meg, te mondtad meg nekem, hogy mi történt valójában, szóval a te érdemed a dolog!
- Nem mintha szükségem lenne rá!
- Azért meg kell hagyni, te se vagy olyan rossz, mint ahogyan az ember gondolná!
- Én nem vagyok rossz, csak másképp látom a dolgokat, mint ti! Nekem nem okoz örömet, hogy semmittevéssel töltsem a napjaimat, vagy meglógjak az iskolából. Legalább az egyikünk menjen egyetemre és a bátyámat ismerve, az a csakis én leszek!
- Honnan veszed, hogy Yamato - nak, nem ezek a céljai?
- Csak rá kell nézni! Egyébként, meg gőzöm sincs miért pazarolom rád az időmet! Ne feledd, jössz nekem egyel! - azzal fogta magát és már ott se volt. Esküszöm Yamato öccse idegesítőbb, mint ő maga, de valahogy mégis azt érzem, hogy a maga módján törődni akar a bátyával.
Yamaguchi Kumiko
Másnap úgy döntöttem, ideje elbeszélgetnem egy kicsit Kikuchi Kun - nal. El is mentem a házához.
- Mit akar maga itt?
- Kikuchi Kun, tudom, hogy bántalmaztál egy állatot! Remélem nem bánod, ha elmondom, hogy ezért akár egy évre börtönbe kerülhetsz, illetve a szüleid tetemes pénzmennyiséget fognak érte fizetni! Remélem, hogy átgondolod a helyzetedet, mielőtt még túl késő lenne! - szerencsére a beszédem meghozta a hatását és Kikuchi anyja visszavonta a feljelentés Ichimura ellen, akit végül Sawatari sem csaphatott ki az iskolából. Úgy döntöttem, hogy megkeresem a fiúkat, hogy személyesen közölhessem velük a jó hírt. Az ebédlőben találtam rájuk, ahol nagy vidáman ebédeltek.
- Ichi, még mindig nem tudom elhinni, hogy Kikuchi anyja csak úgy visszavonta feljelentésedet! - szólalt meg Ogata. Hát ezek szerint, már tudnak a dologról.
- Nem változott volna meg a véleménye, hacsak valaki nem térítette észhez a gyereket! Igazam van Yankumi? - Ichimura rám nézett és egy kicsit el is mosolyodott.
- Honnan vagy benne olyan biztos, hogy én voltam?
- Te vagy az egyetlen, aki képes ilyesmit tenni, de azért kösz a segítségedet!
- Ezt elsősorban magadnak köszönheted Ichimura, hiszen sikerült túllépned a családod miatt érzett bizonytalanságodon és nem féltél belátni, hogy hibáztál.
- Valld be Yankumi, igazán élvezed ezeket a fejtágításokat! - nevetett Hongo és bizony be kellett látnom, hogy néha nagyon jól esik az, ha meghallgatják amit mondok és szerencsére igyekeznek is megváltozni.

2017. április 18., kedd

5.rész Közeleg a harc

Yamaguchi Kumiko
Közel egy hónap telt el azóta, hogy az Akado iskola 3D osztályának, a tanára lettem. Noha a fiúk még mindig igyekeznek lázadni, jó úton haladnak, a változás felé. Legjobb példa erre Ogata, aki nem törődve saját büszkeségével, képes volt könyörögni azért, hogy Kazama az iskolában maradhasson. Ma is szokás szerint korán kellett kelljek, hiszen újabb csodaszép nap vár, az iskolában.
- Yamaguchi Sensei! - ijedtemben hátrafordultam és Shinohara Sensei - el találtam szemben magamat.
- Shinohara Sensei, mit csinál maga itt?
- Tudja, tegnap éjszaka egy idős nőtől elrabolták a táskáját, amiben egy magas összeg volt, a tettes pedig egy középiskolás fú. Azért jöttünk, hogy kikérdezzük a tanárokat, nem tapasztaltak e valami furcsát a diákjaik körül!
- Ha csak erről van szó, akkor jöjjenek bátran! - a tanáriban, már beszédtéma volt, a tegnapi rablás és persze kiket gyanúsítottak meg először az iskolában? Persze, hogy az én diákjaimat!
- Nézzék, nem kellene a diákjaimat alaptalanul vádolniuk!
- Yamaguchi Sensei! Maga is tudja és én is, hogy ezek mind renitensek! Magának már volt korábban dolga ilyenekkel, ahogyan nekem is, szóval kérem ne kezdje ezt újra! - kezdte el mézes mázosan Sawatari igazgató helyettes, én pedig jobbnak láttam, ha nem keveredek vitába vele.
Ogata Yamato
Újabb szenvedéssel és unalommal teli nap az iskolában. Ha tegnap nem ígértük volna meg a majom Sawatari - nak, hogy nem lesz ránk panasz, Ren már rég az iskola falain kívül tengetné a napjait.
- Milyen unalmas már itt! Azon gondolkodtam, mi lenne, ha délután elmennénk szórakozni! - csapta össze a tenyerét Kamiya, mi pedig hevesen bólogattunk.
- Én asszem ezt most kihagyom! Sok dolgom van, amit el kell intéznem! - emelte fel a kezét Ichi.
- Hirtelen milyen fontos ember lettél! Ügyeket intézel, meg ilyenek! - sziszegtem a fogaim között.
- Most meg mi bajod van?
- Csak elég furcsa nekem, ez a hirtelen jött ügyintézés és szerintem, nem vagyok vele egyedül! - a többiekre néztem, akik hevesen bólogattak.
- Tudjátok mit? Fárasztó veletek beszélni, szóval én most lépek! - erre fogta magát és valóban lelépett. Igazság szerint gőzöm sincs, mi üthetett belé, de talán jobb lesz utána járni a dolognak.
- Szerintetek mi baja lehet? - kérdezte Ren, mire mindenki felé fordult.
- Talán csak zavarja őt is, a rablás eset, amibe bele akarnak minket is, keverni! - válaszolt Hongo.
- Mi lenne, ha körbeszaglásznánk egy kicsit? - kérdeztem, mire mind egyet értettek velem. Azt mindannyian tudtuk, hogy Ichi nem mágnás családba született bele, de az apja ettől még tekintélyes ember volt. Lehet, hogy összeveszett vele és ezért titkolózik annyit mostanság. Mikor kiléptünk a teremből, szembe találtuk magunkat Yankumi - val,
- Srácok, hol van Ichimura?
- Valami halaszthatatlan dolga akadt, ezért csak úgy elrohant! Miért érdekel téged annyira? - kérdezte tőle Ren, mi pedig hevesen bólogattunk.
- Nagy a valószínűsége, hogy ő követte el a tegnapi rablást!
- Te ezt el is hiszed? Nem te mondtad nekünk azt, hogy bízol bennünk? Most meg nyíltan megvádolod bizonyíték nélkül?
- Nézzétek, egy szemtanú vallomása alapján, a fiú nagyon hasonlított Ichimura - ra, ezért Sawatari beszélni akar vele!
- Mondtuk már, hogy nem tudjuk hol van! Mi leléptünk, unalmas már itt lenni! - elindultam előre, a többiek pedig mind utánam. Volt egy jó ötletem, de nem akartam, hogy Yankumi tudjon róla.
- Mi lenne, ha kiderítenénk ki az igazi tettes? Az tök király lenne, ráadásul talán még az újságba is bekerülünk!
- Yamato, ez csodás ötlet! Akkor majd mi leszünk a menők és Sawatari kétszer is meggondolja, hogy ki akar e rúgni minket! - dörzsölte össze a tenyerét Ren.
- De ugye elsősorban azért csináljuk, hogy tisztázhassuk Ichi nevét? - kérdezte Kura, mire Ren megvakarta a tarkóját.
- Micsoda nemes gondolat! Megható látni, hogy így kiálltok egymásért!
- Yankumi??? - kérdeztük mind egyszerre.
- Én majd mindenben segítek nektek, hogy a tervetek eredményesen végződjön.
- Semmi szükség rá! Nagy fiúk vagyunk, menni fog egyedül is! - végül csak nem állt le, így kénytelenek voltunk őt is magunkkal cipelni.
- Rendben van fiúk, gyertek ide körém!
- Ki mondta, hogy te vagy a főnök Yankumi! - háborodott fel Hongo, mire én bosszúsan megráztam a fejemet.
- Mivel én felnőtt vagyok, te meg gyerek, ezért jobb, ha én leszek a főnök Hongo!
- Végül is van benne valami! - rántottam meg a vállamat.
- A terv a következő: Szétválunk és csapatokban kezdjük meg a keresést. Ha bármi érdemlegesre bukkanunk, akkor értesítjük egymást! - bólogattunk, majd megkezdtük a keresést. Én Ren és Kamiya társaságában mentem.
- Tehát ők, a te drága barátaid?
- Atsuya, minek bukkansz fel állandóan? Fel akarsz engem bosszantani, igazam van?
- Ugye tudod, hogy semmi esélyetek? Tokió hatalmas, kétlem, hogy bármire is mennétek ezzel a gyerekes viselkedéssel!
- Yamato, ki ez a törpe? - jött oda Ren és Kamiya.
- Sajnos az öcsém, aki most szépen hazamegy! Dedósoknak késő ilyenkor egyedül lenniük!
- Szánalmas vagy Yamato ugye tudod? Ilyenekkel lógsz ahelyett, hogy végre komolyan vennéd az életedet!
- Megütöd te, vagy megtegyem én? - ropogtatta meg a csontjait Ren, de az öcsém meg se mozdult.
- Csak nyugodtan, de figyelmeztetlek, hogy ha ezt megteszed, egyenesen utam fog a rendőrségre vezetni és feltételezem nem hiányzik, hogy újra a kicsapás szélére kerülj, mint a legutóbb!
- Persze, mert nem mersz kiállni ellenem! Yamato, azt hiszem meg kellene erősítened egy kicsit az öcsikédet!
- Inkább hagyd! Van ennél sokkal fontosabb dolgunk is, emlékszel? Te meg ha jót akarsz magadnak, inkább menj haza! - néztem rá Atsuya - ra, mire vette a lapot és elsétált. Őszintén, nem fog érdekelni, ha otthon mindent elmesél az apánknak. Engem már rég nem érdekel, hogy mit tesz és mit nem. A srácokkal elkezdtünk keresni szemtanúkat, hátha valaki végignézte és tud nekünk segíteni. Az erőfeszítésünk hiába való volt, ugyanis semmi érdemlegeset nem találtunk.
- Na találtatok valami nyomot? - jött oda Yankumi, Kura és Hongo társaságában.
- Nem, csak Yamato idegesítő kisöccsét, akit legszívesebben móresre tanítottam volna! - szólt közbe Ren.
- Ezzel nem megyünk semmire! A legjobb lesz, ha feladjuk!
- Ogata, máris megfutamodnál? Ha ma nem találtunk semmit, akkor holnap majd fogunk!
- Ennek semmi értelme! Annak az esélye, hogy találunk bármilyen nyomit is, egyenlő a nullával! - vakarta meg a tarkóját Kamiya, mire mi hevesen bólogattunk. Végszóra Ichi is megérkezett.
- Minden rendben? - kérdeztem tőle, de választ nem kaptam a kérdésemre.
- Ichimura fel a fejjel! Mi azért vagyunk itt, hogy megtaláljuk a valódi tettest! - Yankumi olyan vigyort meresztett felé, hogy még én is megijedtem tőle.
- Mi a fenéről beszélsz?
- Nem kell megköszönnöd, csak gyere vissza az iskolába rendben?
- Eszem ágában sincs visszamenni! Minek menjek oda, ha úgyis mindenki engem tart felelősnek? Tegyetek meg nekem egy szívességet és ne avatkozzatok bele az életembe!
- Mi van a szüleiddel? Szerinted ők nem aggódnak miattad?
- Ebbe ne keverd bele őket Yankumi! - Ichi sarkon fordult és elment. Én viszont nem akartam őt magára hagyni.
- Mi van már Yamato, most te akarod nekem előadni a nagy buzdító szövegedet?
- Először csak jó poénnak tartottuk az egészet! Mi majd elkapjuk a tettest és villoghatunk majd az iskolában vele, de Yankumi tényleg komolyan veszi ezt az egészet, még ha ezt nem is hiszed el. De kit is áltatok? Az öcsémének totál igaza volt és nem kellene a csőcselék miatt bajba kevernem magamat! - felsóhajtottam, mire Ichi egy utolsót szólt hozzám.
- Jó, hogy ilyen haverom van mint te! - egy pillanatra mintha elmosolyodott volna. Biztos voltam benne, hogy semmi rosszat nem tett, így egyre jobban meg akartam találni a tettest.
*Másnap*
Ahogyan arra számítani lehetett Ichi nem jött iskolába. Én totálisan megértem őt, de mégsem kellene ilyen gyerekesen viselkednie.
- Tudtam, hogy úgyse fog eljönni! Ichi egy hivatásos idióta! Yamato, mi a terved? - nézett rám Ren, mire gondolkodni kezdtem.
- Na jó srácok, van egy remek ötletem!
- Yankumi, te meg mi a fenét keresel itt?
- Ha jól tudom, az áldozat nő volt igaz? - mi hevesen bólogattunk.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? - kérdeztem tőle és karba tettem a kezemet.
- Ki kell provokálnunk egy újabb támadást, így segíthetünk megvédeni Ichimura méltóságát és a tettest is elkapjuk.
- Úgysem működne igaz Yamato? - kérdezte Kura, mire én megforgattam a szememet.
- Egy próbát azért megér! - mindenki felhördült a válaszomon. Hiába idegesít minket Yankumi, attól az ötletei még elég jók. Estére terveztük meg az akciót.
- Mi a fene van rajtad Yankumi? - sopánkodott Hongo, mikor megláttuk középiskolai lánynak öltözve. Nem az ő stílusa, annyi szent.
- Ez az én titkos álcám, meglátjátok működni fog! Ogata, te mit gondolsz?
- Ez is megteszi! - rántottam meg a vállamat, majd a fiúkkal együtt elrejtőztünk, hogy Yankumi elvégezhesse a feladatát.
- Ennek semmi értelme! Nem történik semmi sem Yamato! - nyöszörgött mellettem Hongo.
- Csak várd ki a végét! - igazam is lett, alig néhány perc múlva, már jött is a rabló. Yankumi intett nekünk egyet és amíg ő a rablóval folytatott közelharcot a táskáért, addig mi ráugrottunk, így leteperve őt a földre.
- Nekem itt valami nem stimmel! - vakarta meg az állát Ren, majd levette a fickóról az álarcot. Nem, hogy szőke haja nem volt, de még középiskolás sem. Legalább 20 évvel lehetett idősebb, mint mi.
- Hé, én ismerem ezt a tagot! - kiáltott fel Kamiya, mire mi mind felé néztünk.
- Találkoztál már vele? - kérdeztem végül.
- Nem ismerem, de emlékszem, hogy mikor Ichi meg én, a rablás estéjén elmentünk enni valamit, akkor a fickó nekünk jött. Ha ezt tudtam volna, már rég beszolgáltattam volna a zsaruknak! - nos így esett meg az, hogy sikeresen elkaptuk a tolvajt és tisztára mostuk Ichi nevét.
Yamaguchi Kumiko
Másnap büszkén állhattam az ötössel együtt, akiket a rendőrség tüntetett ki.
- Na látja igazgatóhelyettes, hogy az én diákjaim rendes gyerekek! - súgtam oda Sawatari - nak, aki csak elhúzta a száját.
- Csak ne legyen olyan korai az öröme Yamaguchi Sensei!
- Srácok, hol van Ichi? - hallottam meg Kazama hangját, ami nem volt valami túl bízható.
- Gőzöm sincs, tegnap óta a színét sem láttam! - válaszolt Ogata.
- Yamaguchi Sensei erről beszéltem! - mutatott Sawatari az ajtó felé, amin épp Ichimura - t tuszkolták be.
- Mi folyik itt?
- Ez a kölyök épp most vert meg egy alsóbb évest! Igazgatóhelyettes, innen a maga gondjaira bízom!
- Csak nyugodtan. Amit kapni fog tőlem, azt egy életre megemlegeti!

2017. március 19., vasárnap

4.rész Mikor nagy a baj

Yamaguchi Kumiko
Egyszerűen nem tudtam felfogni, amit Sawada mondott nekem. Pedig minden olyan jól alakult, erre ezeknek a féleszűeknek mindent tönkre kell tenniük. Sietve szaladtunk ki az udvarra, ahol Kazama és Hongo verekedtek egymással. Sawatari igazgató helyettes igyekezett szétválasztani őket, de csak annyit ért el vele, hogy ő is kapott egy jobbost.
- Na jó, elég legyen ebből! - kiáltottam el magamat, mire körülöttem megfagyott a levegő.
- Yamaguchi Sensei! - próbált meg elcsitítani az igazgató helyettes, de én nem igazán figyeltem rá.
- Mi a fenét műveltetek ti ketten?
- Mi közöd hozzá? Csak megmutattam ennek a majomnak, hogy sokkal erősebb vagyok nála! - vetette oda Kazama, mire Hongo is megszólalt.
- Legalább ne hazudj neki! Egyáltalán nem ez volt az okod! Csak féltékeny vagy, amiért végre nekem is van barátnőm!
- Egyáltalán nem erről van szó! Hát nem érted, hogy az a kis ribanc csak szórakozik veled?
- Fejezzétek be! Hongo, te menj az orvosiba, Kazama te pedig velem jössz!
- Igazgató helyettes, nem hiszem, hogy ez lenne a jó megoldás! Egyébként meg honnan veszi, hogy Kazama kezdte a verekedést? - igyekeztem megvédeni a diákjaimat, de sajnos sikertelenül.
- Csak nézzen rá Hongo arcára. Maga szerint ő kezdte a verekedést?
- Fiatalok között megesik az ilyen! Ugyan már, legyen belátóbb!
- Ezt majd az igazgató nő eldönti! - erre fogta és magával ráncigálta a dühös Kazama - t. Úgy döntöttem, jobb ha én is megyek vele. Csak nem hagyhatom most egyedül.
- Nos Kazama, eltekintünk az ügyedtől, ha írsz egy szép bocsánatkérő levelet.
- Azt várhatja! Nem vagyok olyan ostoba, hogy egy idióta előtt alázkodjak meg!
- Ha nem teszed meg, akkor ki leszel rúgva! - ez volt Sawatari utolsó mondata, majd távozott az irodából.
- Most mégis mihez fogunk kezdeni? - töprengtem, mire Kazama felhorkantott.
- Semmihez. Miért zavarna téged, ha kirúgnának? Hiszen egy gonddal kevesebb lenne neked. Yamato már úgyis egy szent fazék lett mint te, szóval boldog lehetsz.
- Te is a drága diákjaim egyike vagy, szóval nem foglak cserben hagyni!
Ogata Yamato
Épp a lányiskolából igyekeztünk visszafelé, mikor Hongo futott elénk lihegve.
- Mi történt az arcoddal? Már megint kivel verekedtél össze?
Nagy baj van! Sawatari ki akarja rúgni Ren - t az iskolából! - mégis mi a fenét művelhetett már megint ez az idióta?
- Mit csináltatok? - sziszegtem a fogaim között, a többiek pedig bambán néztek rám.
- Hát Ren azt mondta, hogy a csajomnak van másik pasija is, én nem hittem el neki, hazugnak neveztem és elkezdtünk verekedni, ezt Sawatari meglátta és a többit már elmondtam.
- Hongo te idióta! Mi lesz ha Rent kirúgják mi? Tudod, hogy milyen, nem igen fog ellenkezni ez ellen!
- Jó sajnálom, de egy kicsit magammal is kellett foglalkozzak!
- Ti menjetek és szaglásszatok utána a dolognak, én meg beszélek Yankumi - val! - a többiek mind elrohantak, én pedig elmentem, hogy megkeressem Yankumi - t.
- Már megint bajba akarod keverni magad? - állított meg egy hang.
- Nem kellene beleszólnod a nagyok dolgába Atsuya!
- Talán baj az, ha érdekel mit művel a bátyám? Az apánk nem helyesli az életet amit élsz, én pedig teljes mértékben egyet értek vele!
- Mindig is az apánk bábja voltál, szóval nem csodálkozok ezen!
- Engem legalább tartanak valamire a szüleink. Persze ezt te nem értheted, hiszen sosem kellett megküzdened semmiért sem, velem ellentétben. Ha bajba akarod magad a csőcselék miatt, hát tedd meg! De aztán ne csodálkozz, ha te is repülsz velük együtt! - az öcsém a világ legidegesítőbb kölyke! Még csak alsóéves, de már most úgy beszél, mintha egy politikus lenne! Semmi szükségem nincs a tanácsaira, mert a barátaim sokkal fontosabbak ennél. Miután lezártam ezt a dolgot az öcsémmel elindultam, hogy megkeressem Yankumi - t. Őt magát ugyan nem találtam meg, de akivel találkoztam, azzal sokkal fontosabb megbeszélni valóm volt.
- Ren! - kiáltottam oda neki, mire ő megállt és rám nézett.
- Mit akarsz? Nincs kedvem beszélgetni!
- Hongo elmesélte mi történt. Tényleg ezt akarod?
- Az a bolond Sawatari rá akart kényszeríteni, hogy írjak egy bocsánatkérő levelet, de én nem fogok senki előtt sem meghunyászkodni!
- Egyáltalán miért verekedtetek?
- Hongo csaját láttam az egyik Ara - s sráccal smárolni, ezért figyelmeztetni akartam, de ő nem hitt nekem, majd hazugnak titulált és lekevert egyet. Miért érdekel téged annyira? Nem a kis barátodat kellene pátyolgatnod ahelyett, hogy velem törődsz?
- Te is a haverom vagy! Ennek nem kell így lennie!
- Ilyen az élet Yamato! Bocsi, de most megyek!
- Nem kell így lennie Ren! Miért nem próbálsz küzdeni ellene? - erre már nem válaszolt, én pedig tényleg kétségbe estem. Ha Ren nem változtat a viselkedésén, a végén tényleg ki fogják csapni.
Kazama Ren
Nem értem miért akarja mindenki, hogy megírjam azt a hülye levelet. Yankumi - t, még megértem, hiszen ő a világ legidegesítőbb nőszemélye, de most még Yamato is kezdi? Neki semmi köze ehhez az egészhez, szóval nem kellene beleütnie az orrát abba, ami nem az ő dolga. Épp a tér felé igyekeztem, mikor megláttam Hongo - t az Ara - sok társaságában.
- Hogy mertél kikezdeni a csajommal? - kezdte el a szócsatát Hongo, én pedig fogtam a fejemet, mert már előre tudtam mi lesz ennek a vége.
- A Te csajod? Ne szórakozz már! Már legalább egy éve velem jár! Nem jöttél még rá, hogy szépen felültettek téged öcsi? - erre Hongo lekevert egyet a srácnak, amit szépen vissza is kapott. Sajnos Hongo egyedül volt, ők meg öten, így én nem nézhettem ezt tétlenül.
- Ne merjetek még egyszer hozzá érni a haveromhoz világos?
- Megjött a cimborád mi? Te is kapni akarsz? Hát akkor gyere! - odafutottam, majd lekevertem neki egyet. Sajnos semmi esélyünk sem volt ellenük, de legalább megvédhettem Hongo - t.
- Miért csináltad ezt Ren?
- Én már úgyis bajban vagyok, jobb ha te nem keveredsz bele! Aztán meg, Yamato nem díjazná, ha péppé vérnék a barátját.
- Tényleg jó ez így? Meg kellene írnod azt a levelet! Nem akarjuk, hogy ki vágjanak az iskolából. Legalább most hallgass arra a majom Sawatari - ra!
- Ez nem olyan egyszerű! A becsületemről van szó haver!
- Néha jobb ha az egódat félreteszed és igyekszel változtatni a viselkedéseden! - felsegített a földről, majd visszamentünk az iskolához.
- Ren, Hongo! - szaladtak oda hozzánk a fiúk, Yamato kivételével.
- Yamato hol van? - kérdeztem, de ők csöndben maradtak - Azt kérdeztem, hol van Yamato! - emeltem fel a hangomat, mire ők az udvar irányába mutattak, ahol Yamato Yankumi és Sawatari társaságában álldogált.
- Kérem ne rúgja ki Ren - t, mert ő tényleg maradni akar! - erre olyat láttam, amit még soha. Yamato szó szerint fejet hajtott Sawatari előtt azért, hogy engem ne rúgjanak ki.
- Erről beszéltem Ren! Yamato félredobta a büszkeségét és a méltóságát azért, hogy neked jobb legyen! - suttogta Hongo a fülembe, én pedig végre megvilágosodtam. Nem szóltam semmit, csak odafutottam hozzájuk.
- Ren! - nézett rám Yamato, én pedig biccentettem egyet a fejemmel.
- Kérem, ne rúgjanak ki! Ha kell megírom azt a vacak levelet, de szeretnék itt maradni, hogy befejezhessem az iskolát! - én is fejet hajtottam Sawatari előtt, Yankumi szintén.
- Ez egyszer eltekintek ettől, de ha még egyszer galibát okozol, az igazgató asszonynak kel felelned megértetted?
- Igen és nagyon köszönöm! - most nagyon megkönnyebbültem. Nem sejtettem volna, hogy ilyen jó érzés lesz a tudat, hogy maradhatok az iskolában.
- Végre csak megjött az eszed! - csapkodta meg a hátamat Yamato.
- Kösz, hogy segítettél, nélküled nem ment volna!
- Ezért vannak a barátok nem? - erre a többiek is odajöttek és egyetértően bólogattak.
- Nos akkor kezdődhet is a tanítás! - csapta össze a kezét Yankumi.
- Neked mindig el kell rontanod a jó pillanatokat mi? De megígértem, hogy nem lesz gond, szóval srácok menjünk! - indultam el előre és az iskola folytatódott, ahogyan folytatódnia kellett.

10.rész A mentőkació

Ogata Yamato - Na mi lesz Yamato, odasózunk a rossz arcoknak? - végül is Atsuya ötlete nem tűnt rossznak, így végül belementem. Már csak...

layout by oreuis